Ezt a témát azért nem tartom magamban, mert szerintem nagyon tanulságos. Én 100%-osan meg voltam győződve róla 27 éves koromig, hogy nem lehetek cöliákiás, hisz senki nem az a családban, de még I-es típusú cukorbetegség sem ütötte fel a fejét (ez azért fontos, mert ezt a két autoimmunbetegséget ugyanazon gén örökíti, így I-es típusú cukorbeteg gyermeke lehet cöliákiás és fordítva). Azonban valami nem stimmelt nálam a harmadik gyermekem születése, majd a szoptatás abbahagyása után. Legalábbis, amíg terhes voltam vagy szoptattam, addig nagyjából minden tüntemet ráfogtam erre. Egy éves koráig szopizott a kislányom, miután egy hosszú betegség miatt nem tudtam szoptatni, nem is tértünk rá vissza. Ekkor már majdnem egy éve jelen volt a COVID is, de én a cöliákia diagnózisáig valószínűleg nem kaptam el, és még oltás sem volt, így ennek biztos hogy nem volt köze ahhoz, hogy a cöliákia "aktiválódott" nálam. 

A cöliákia

Egy pár mondat erejéig szeretném kicsit bemutatni azért ezt az állapotot. Lehetne betegségnek hívni, hiszen a cöliákia egy autimmunbetegség, de úgy érzem, hogy bár glutén nélkül, de lényegében most már egészségben élem az életemet. Akkor leszek beteg, ha glutén kerül a szervezetembe. Ami mondjuk elég szívás, de akkor kicsit nézzük is meg, hogy pontosan mi is ez a cöliákia. 

Az autoimmun betegségek közös tulajdonsága, hogy az ezzel élő ember immunrendszere a saját sejtjeit, vagyis valamely specifikus sejtjeit, idegenként kezeli. Tehát egy I-es típusú cukorbetegnél az immunrendszer a hasnyálmirigy ß-sejtjeit támadja meg, és pusztítja el teljesen, ezért minden I-es típusú cukorbeteg inzulinra szorul. Ugyanez igaz pajzsmirigy autoimmun betegségeire (Basedow-Graves-kór és Hashimoto-thyreoiditis), melyek pajzsmirigy túl vagy alulműködéséhez vezetnek, de mindkét esetben gyógyszeres kezelésre szorul az ember, hogy szabályozni lehessen a pajzsmirigy működését. A cöliákia egy kicsit más. Itt az immunrendszer a bélbolyhok ellen veszi fel a harcot, de csak akkor, ha glutén, vagy pontosabban a glutént alkotó gliadin (secalin vagy hordein) hozzákapcsolódik a boholyhoz. A bélbolyhok feladata abban áll, hogy a bennük lévő sejteken keresztül felszívódjanak az élelmiszerrel bevitt tápanyagok (szénhidrátok, aminosavak, zsírok, vitaminok, ásványianyagok stb…). Viszont ha az immunrendszer nekimegy a bélbolyhoknak, akkor azok gyulladásba kerülnek ,elhalnak, a felszívódás már nem történik meg, így a cöliákiás ember tápanyaghiányos lesz. És ennek a tápanyaghiánynak valamint a bél betegségének köszönhető minden - rendkívül változatos - tünet, amit egy cölis magán észrevesz. Tehát ez a folyamat, már akkor is beindulhat, ha csak egy morzsa glutén kerül az cölákiás szervezetébe. Amit még fontos elmondani, hogy az autoimmun betegségek öröklött és örökíthető betegségek. (Saját magam részéről az egyik nagymamám vastagbélrákban halt meg 70 évesen, és akkor még nem igazán ismerték ezt a betegséget, de valószínűleg cöliákiás lehetett, amit nyilván nem kezeltek, mivel nem is tudtak róla.) 

Én úgy gondolom a betegség nagyjából a második és a harmadik terhességem körül kezdődhettek, előtte nem igazán volt semmilyen tünetem. Ez hogy lehet? Na most ez úgy van, hogy én világéletemben hordoztam a cöliákiára hajlamosító gént (ennek a becses neve HLA DQ2 vagy a HLA DQ8). De, mint ahogy nagyon sok hordozott tulajdonság, be volt csomagolva, mondjuk azt úgy mint egy "zip fájl". Egészen eddig nem termelt az immunrednszerem a glutént fogdosó bélbolyhok ellen antitestet, nem gyalulta le a vékonybelemet, és én vígan ehettem a búzát és társait. Viszont történt valami a szervezetemben (terhesség, vetélés, vírusos betegség, sugárzás, vegyi anyagok, dohányzás, menopauza és még ki tudja mi vezethet ide), ami hatására ez a génszakasz úgy másolódott le az egyik sejtemben, hogy kicsomagolódott az információ, így a felszínre került ez a génszakasz és aktiválódott az autoimmun betegség. Én a lehetséges okok közül elsőre tippelek, mert terhességben volt részem az elmúlt 8 évben párszor, menopauza viszont még nem ért el szerencsére. De akár az is lehet hogy nem az volt, ezt nem igazán tudjuk meghatározni. 

Milyen tüneteim voltak? 

Nekem nem igazán a klasszikusnak mondható, (bár inkább gyerekeknél jellemző) módon jött elő, tehát nem a hasam fájt, nem voltak kifejezetten emésztési panaszaim, azt pedig nyilván nem éreztem, hogy nem szívódnak fel a tápanyagok. Ami miatt azonban orvoshoz fordultam az a hajhullás volt. Vashiánnyal már a harmadik terhességem során eléggé küzdöttem, nem sokon múlott, hogy ne intravénás vaspótlás legyen a vége, de ezt végül megúsztam. Szoptatás után viszont még mindig nem akart rendbe jönni se a vasam, se a hajhullás, fáradékony voltam, sokszor rosszkedvű, demotivált, szétszort, se fizikailag, se szellemileg nem voltam jól , de nagyjából ezeket a tüneteket mindig a három kisgyerekre, aztán persze a COVID miatti bezártság számlájára írtam, így maradt a hajhullás, amit viszont ki akartam deríteni mi okozza. Elmentem egy nagyon nagy laborra. Én inzulinrezisztenciára tippeltem, így terheléses vércukorvizsgálat is volt, ahol nézték az inzulint is, és bár nem kértem, a doktornő, akihez a panaszokkal fordultam beírta a cöliákia panelt. És milyen jól tette. Az egy érdekes időszak volt, mert kb egy vagy két hét kellett míg az összes leletem megérkezett. Először megjött a normál panel, abból láttam, hogy enyhe vashiány és D-vitamin hiány van, oké, de ezt nem akartam elhinni, hogy csak ennyi a baj. Pár nappal később megjött az inzulin és a terheléses cukor. Tankönyvi értékekkel. Akkor már semmit nem értettem. És a legvégén jött a cöliákia panel, de olyan magas értékkel, hogy kiakadt a műszer, vagy legalábbis a legmagasabb mért érték egy kacsacsőrrel volt feltüntetve, így akár a többszöröse is lehetett az IgA anti-TTG (antitranszglutamináz) szintem, annak mint ami oda volt írva. Ez nagyjából sokkos hatást váltott ki nálam, ugyanis én 100%-osan tisztában voltam vele, hogy ez mit jelent, ugyanis anno dietetikus hallgatóként igen sokat foglalkoztam ezzel a témával. Tudtam, hogy diéta, nagyon szigorú diéta, tudtam hogy életmódváltás, tudtam milyen nehézségekkel jár ez, tudtam hogy nincs gyógyszer és ez életem végéig így marad. 

Ezután elmentem még egy laborra, ahol már csak a cölipanelt nézettem meg, egy mérés nem mérés alapon, de ugyanaz volt az eredmény. Aztán kértem időpontot vékonybéltükrözésre, ugyanis csak akkor tekintjük igazoltan cöliákiának ezt a betegséget, ha látszik a boholy károsodás. Eddig a pontig nem diétáztam, ugyanis ha elkezdtem volna a glutént elhagyni, könnyen lehet ,hogy annyira regenerálódnak a kis bélbolyhaim, hogy már nem mutatható ki egyértelműen a károsodás, így az orvos sem ad igazolást. Azon kívül, hogy nyilván tudni akartam biztosan, hogy cöliákia áll-e a dolog hátterében, azért is fontos volt, mert így például kapok adójóváírást az SZJA-ból. 

A vizsgálat után persze elkezdtem a diétát. Kértem tanácsot dietetikustól (szerencsére nekem van egy pár ismerősöm, akik nagyon sokat tudtak segíteni), mert bár az elméletet tudtam jól, a gyakorlati kivitelezés már nehezebb volt. Így élek azóta is, és a legutóbbi leletemen már majdnem a határérték alatt volt az IgA anti-TTG szintem, amin még változtatnom kell, és jobban odafigyelnem, hogy ne legyen probléma ebből a továbbiakban. 

Útravalóul

Saját példámból most már tudom, hogy hiába nem gondol rá az ember, egy szimpla vashiány mögött is állhat cöliákia. Örülök, hogy tudok róla, mert így nagyobb esélyem van hosszú és egészséges életre, valamint ezekután tudom mire kell odafigyelnem, gyakrabban járok specifikus szűrővizsgálatokra stb... A gluténmentes diéta viszont az egyik legnehezebb, mert persze már minden paleo, meg minden mentes, meg minden étteremben adnak salátát, de sajnos ez így önmagában nem elég. Ha egy kenyeret átemelnek a saláta felett és belekerül a morzsa, nekem az árt, ha a búzalisztes pizza melett dagasztják a rizslisztes pizzát, az már nem gluténmentes és így tovább, nagyon résen kell tehát lenni. 

Lakosné Kölb Noémi

Dietetikus